Tánclépések: közeledés és távolodás, a partner szemébe nézve, kezét fogva, majd elengedve. Az Apakulcs című kötet méltó társát, az Anyakulcsot olvasva rémlett fel a táncterem képe. A kötet az elengedésről beszél anyáknak, az apák a kapcsolódásról tanultak korábban. Ahogyan a tánc a zene ritmusát követi, úgy illeszkedik a családi élet ritmusához az együtt és külön, de folyton karöltve, összetartva. A mozdulatok olykor ösztönösen következnek, de a tánclépéseket bizony tanulni kell. Ehhez nyújt kiváló útmutatót a kötet, melyet mindenképp javasolt felvenni a szülői olvasmányok táncrendjébe.
Az Anyakulcs és az Apakulcs egymás kiegészítői, folytatásai, ugyanakkor önálló, de mégis szervesen kapcsolódó kötetek, melyeket szívből ajánlok gyakorló és leendő szülőknek, nagyszülőknek.
Az elsősorban az anyákat megszólító Anyakulcs a gyermekek elengedésének művészetét tanítja, életszerű, szerethető példákkal, s szakmai megalapozottsággal. A könyv valódi útikalauz az otthon falai között megvalósuló gyermeknevelés utolsó mérföldkövének eléréséhez, annak átlépéséhez. Valóban útról, s nem csupán egy utolsó állomásról van szó, hiszen a felnőtt életre nyíló ajtó zárába illeszkedő anyakulcsok a gyermek születésétől formálódnak.
