Hiába van helye, sokszor elvész. Hiába tudjuk, hová tettük, rengetegszer keresnünk kell. Hiába hétköznapi és megszokott, mégis megrettenünk, ha nincs nálunk. Ilyen a kulcs. A kulcs, amely belefér a tenyerünkbe, a zárba. És amely a teret és a titkokat egyaránt nyithatja.
Süveges Gergő a médiához, felesége, Rudan Margit a gyógypedagógiához ért. Ketten együtt pedig a gondolkodás és a gyógyulás legfontosabb elveihez. Ők igazi „kulcskészítők”. Olyan lelki-szellemi alkalmatosságokon dolgoznak – nevezzük most ezeket az egyszerűség kedvéért könyveknek –, amelyek képesek biztonságba zárni és életre nyitni a családi szeretetkapcsolatokat. „Micsoda mesterség ez?”, kérdezhetnénk, és, főleg, „hol tanítják?”, folytathatjuk mohón. Fogalmazzunk most így: ez a példamutatás mestersége. És megnyugtatólag tegyük hozzá: Süvegeséktől bizonyosan megtanulhatjuk. Először az Apakulcsból, amely a benyitást, most az Anyakulcsból, amely a kinyitást támogatja.
Azt hiszem, ezúttal sem csak egy újabb kiadvány született. Sokkal többről van itt szó: egy új nyelvről, amellyel beszélni lehet arról is, aminek talán még nem voltak körvonalai. Egy új lelki-szellemi térről, amelyben találkozhatunk. Valódi, szép igazságokból és praktikus jótanácsokból öntött, kézbevehető kulcsról. Mindenkinek ahhoz az otthonhoz, amely adatott. Mindenkinek ahhoz a családhoz, amely körülveszi. Mindenkinek ahhoz az élethez, amelyet igazán élni szeretne.
Az Anyakulcsot – és a hozzá tartozó beszélgetéseket, támogatást – már nemcsak mi vártuk nagyon, hanem az Apakulcs is. Merthogy a legkomolyabb zárakba csak bonyolult kulcs illik. Kettős tollú – a szeretet finoman metszett, részletesen kidolgozott titokzatos csúcsaival és bevágásaival. Hát, most itt van a kezünkben! És arra vár, hogy mindig elinduljunk és mindig megérkezzünk vele.
