Biztos voltam benne, hogy nem maradunk Anyakulcs nélkül. Lehetetlen, hogy a gyerekkel való találkozás, elfogadás, kapcsolódás, megértés, megtartó szeretet, elengedés anyai oldalát ne beszéljük meg. Azt kerestem a könyvben, hogy mikortól anya az anya, és mikortól gyermek a gyermek. Mikor érkezik az emberke? Mikortól kapcsolódunk hozzá, és mikor kezdődik az elengedés? Mert elengedni csak azt lehet, akit egyszer magunkhoz öleltünk, akit elfogadtunk, akihez kapcsolódtunk. És milyen igaz, hogy a születés pillanatában, amikor először látjuk meg egymást, már elkezdtük elengedni a gyermekünket. Már nem bennem él és mozog, hanem odakinn egyre önállóbban. De az első találkozás eufóriája és a gyermek további élete is mindenképpen az ezt megelőző várandós hónapok összetartozásából táplálkozik.
Köszönöm Margitnak és Gergőnek, hogy ezt is kézbe vehetjük! Várom a Nagyi-kulcsot!