Az Anyakulcs című könyv és az Anyakulcs-tesztek mellé egy egyszerre szimbolikus és egyszerre kézzelfogható emlékeztetőt nyújtunk át neked: ízléses, tartós, bambuszból készült poháralátétet (átmérő: 10 cm), amely egyrészt jól kifejezi az elengedés vágyott hangulatát, másrészt hívogat is: örülj mindannak, amiben már látod a gyermeked egészséges növekedését.
Ugyanúgy, ahogyan az elengedést megalapozza a kapcsolódás és az öröm, az elengedett, felszabadult pillanatainkat megalapozhatja az Anyakulcs-poháralátét, amelyet a teáscsészénk, forró csokis bögrénk, netán borospoharunk alá tehetünk.
Aki az elengedésben gyakorlatot szerez, és eljut a kulcsok egyre értőbb használatára, olykor megtapasztalhatja a béke és a nyugalom érzését is. Megérezheti: nem kellek én mindenhez minden pillanatban. Olykor a dolgok mennek a maguk útján. Időnként a gyerekek is önjáróak. Van, amikor lazíthatunk.
Az Anyakulcs-poháralátét arra biztat minden anyát: olykor dőlj hátra, élvezd a munkád gyümölcsét, lazíts. És örülj neki, hogy eljött ez a pillanat is.
Örülj neki!
A cél nem csupán annyi, hogy az anyakulcsokhoz tartozó lépéseket szépen, kötelességtudóan megtegyük. Nem a feladat kipipálása a legfontosabb dolgunk.
Anyaként alapvetően háromféle módon állhatunk a gyermekünk növekedéséhez és az ebből fakadó, természetes távolodásához. Ellenállhatunk a folyamatoknak, elviselhetjük mindazt, ami zajlik, és mozdulhatunk együtt a történésekkel.
Igaz, hogy nem tudunk parancsra örülni, sem az „örülést” vezényszóra abbahagyni, mégis: alapvetően a saját döntésünkön múlik, hogyan kezeljük a gyermekünk távolodási folyamatát. Ha pedig józan ésszel végiggondoljuk, hogy valójában mi szolgálja a gyermekünk érdekeit, ezzel párhuzamosan pedig reflektálunk a saját belső folyamatainkra, akkor talán kevés kétely marad bennünk, hogy melyik a leginkább előrevivő magatartás. Érdemes megkeresnünk a gyermekünk elengedésének folyamatában (vagyis egész életünkön át) mindazokat a pontokat, amelyeknek őszintén tudunk örülni, és amelyek elégedettséggel töltenek el bennünket. Sőt: nemcsak megkeresni érdemes ezeket a mozzanatokat, hanem kifejezni, visszatükrözni, megmutatni is fontos a gyermekünknek.
Az elengedés akkor lesz valódi, ha nemcsak kapcsolódáson és bizalmon alapszik, hanem ha őszintén támogatjuk is mindazt, amit látunk. Azaz: örülni tudunk a gyerekünk önálló, szabad és felelős személlyé válásának, bármely fázisban tartson is épp a folyamat.
Ennek az örömnek a tudatosítását segíti az Anyakulcs-poháralátét, rajta az üzenettel, hogy mindig a szemünk előtt legyen: Örülj neki!
